Porelszívós vagy vizes pedikűrgép?

• a porelszívós pedikűrgép a felszabaduló köröm- és bőrmaradványoknak kb. 85-90%-át beszippantja por formájában, rögtön a kéziegység fejrészénél, a frézer tövénél. Bármennyire is szeretnénk, hogy másképp legyen, de ahogyan a neve is mutatja, a POR-nak a nagyrészét szippantja be, tehát nem várhatjuk el tőle, hogy a nagy(obb) körömdarabokkal ugyanezt megtegye. Hirtelen hasonlatként a morzsaporszívó jutott eszembe: no, ezt és így nem szabad elvárnunk egyik porelszívós pedikűrgéptől sem, tehát körömdarabka minden márka minden gépének használatakor kerülni fog a földre. Itt már csak az egyéni szívóerő mértéke, az elszívómotor teljesítménye a különbség a gépek között, és ez nem mindegy.
• az előző pontban foglaltakból kiindulva a porelszívós gép használata kapcsán a kezelőhelyiség bútorzatán, illetve a kliens és a szakember környezetében a porlerakódás elkerülhetetlen. Tehát a rendszeres takarítást, portörlést, lemosást, felületfertőtlenítő alkalmazását egyetlen géptípus esetében sem tudjuk megúszni.  Innentől csak az a kérdés, hogy mennyi időnként és mi illetve mennyi is az, amit fel kell számolnunk.
• a vizes gép un. vízködöt hoz létre a munkaterület környékén, beleértve ebbe magát a vendéget, a kezelő személyt és a bútorzatot is, ezért igen nagy körültekintéssel ajánlott a vízadagolás mértékét beállítanunk.
  Ma már a legtöbb márka esetében ez egy egyszerű tekerőgombbal vagy nyomógombbal megoldható.
• a vizes gép üzemeltetése közben keletkezett vízpára patogén, porszerű, de nyilván nedves emberi szövetmaradványokat, kórokozókat is tartalmaz, a vízhez adagolt, többnyire alkoholos bázisú fertőtlenítőszert belélegezve pedig fertőzés, allergiás reakció is lehet a következmény, de elsődlegesen a kötőhártyát károsítja. A vízpára csak egy bizonyos mennyiségű port képes megkötni, melynek maximumát észlelve, azonnal megnöveljük a kiáramló víz mennyiségét, hiszen a munkafelület veszít a tisztaságából, sárszerűvé válik pl. a körömpor a körömlemezen. A vízpára igen jól tapad bőrre, hajra, ruházatra.
• A vizes gépnél előnyként többnyire a hűtő hatást nevezik meg a kollégák. De valóban szükséges ez mindig? A vizes hűtés sok esetben leplezi azt a kellemetlenség-érzetet, amit a vendég csak a kezelés után tapasztal meg: pl. egy túlszedett bőrkeményedés vagy túlzottan elvékonyított körömlemez igen fájdalmas lesz. Hiszen a vizes pára miatt nem érzékeli a kellemetlenséget, ami később fájdalom is lehet már.
• Sok frézer, csiszolófej nem alkalmas a vizes technológiához, bizonyos kedvezőtlen átmérő vagy forma vagy alapanyag esetén  félre kell tenni az eszközt.
• A szakma szabályai szerint a vizes technológia alkalmazása után két kezelés között alaposan le kellene fertőtleníteni minden eszközt, ruhaneműt, bútorzatot, minden felületet. Beleértve természetesen a vendég ruházatát is, mielőtt a következő ellátáshoz hozzákezdenénk.
• A porelszívós gépek esetében a hulladékeltávolítás a portasak rendszeres cseréjét jelentik.
• Bármelyik műszaki megoldást választjuk, a maszk, a szálló por illetve vízköd ellenei személyi védelmünk nem elkerülhető.
• Műszaki szempontból vizsgálva a vizes gépeknél nagy figyelemmel kell lenni az alkalmazandó fertőtlenítőszerre. Sok esetben károsít(hat)ják azokat a belső alkatrészeket, melyeken a vegyszeres víz áthalad. Ezért több gyártó fejlesztett ki saját fertőtlenítőszert a saját gépe mellé és ez egyáltalán nem marketingfogás. A gyártó ismeri a gyártás során felhasznált alapanyagok ellenállóképességét az adott vegyszerekkel kapcsolatosan, így nyilván igyekszik olyan adalékokat, vegyületeket felhasználni a folyadékban, amely a lehető legkevesebb kárt okozza a gépben való áthaladáskor. Tehát kevesebb az esély arra, hogy a nem megfelelő adalék kárt tegyen a belső egységekben.
• A porelszívós gépek szervízköltsége lényegesen alacsonyabb a vizes géphez képest, hiszen "csak" az elektromos áram útját kell biztonságosan megoldani, vizsgálhatóvá és javíthatóvá tenni, szemben a másik műszaki megoldással, ahol az elektromos áram és a víz közlekedik egyetlen gépben. Nyilván az utóbbi megoldás költségesebb. 
• A németországi vonatkozó szabályozásban a nem esztétikai pedikűrt végző kollégáink számára a porelszívós pedikűrgép használata kötelező, ennek mentén pedig a hazai speciális lábápoló képzés követelményrendszerében szintén a kliens egészségi állapota határozza meg az ellátása során használt gépfajtát. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nem egy olyan megváltozott egészségi állapot, betegség van, melynek kapcsán a láb áztatása, vizes, esetleg savas vagy más vegyianyaggal való kezelése abszolút ellenjavallt, amit nekünk felelős szolgáltatóként nem csak hogy szem előtt kell tartanunk, hanem egyenesen meg kell, hogy határozza a szolgáltatás kapcsán felhasznált anyagokat, eszközöket és magát a kezelési protokollt is.
  
  Kedvenc szófordulatommal élve:
  Azt, hogy vizes vagy száraz géppel dolgozunk lábápolóként nem mi döntjük el, hanem a kliensünk egészségi állapota.

Pedikűrgépek, csiszológépek >>