Megérteni - Elfogadni - Segíteni

Akikre különösen és különlegesen kell figyelnünk. Csendben, minimális kommunikációval, szinte félhomályban dolgoznunk. Amikor az Ő szívükkel együtt dobban a miénk is. Hiszen barát. Hiszen Anya. Hiszen egy különleges kis embert bíztak a gondjaira.

Április 2. az Autizmus világnapja.

Betti aznap reggel erősítéssel érkezett. Zoli, a férje segített a megérkezésben, hogy a négyéves Tomi benőtt, beszakadt körme, a gyulladás, a fájdalom, a balesetveszély megoldódjon.

Betti rutinosan helyezkedett el a kezelőszékben, mint mindig, szeme nevetett, mint mindig, Tomi pedig némán üldögélt anya ölében, az anya-adta biztonságban.
Amikor a cipőt, zoknit Zoli levette a kishercegről, eltörött a mécses, megszűnt a biztonság. Hangosan tiltakozott a drágám, kiáltozott, sírt, próbálta elhúzni a lábacskáját. De nem volt mese, meg kellett oldani a problémát.

A köröm és környéke kezelést igényelt, ez nem volt kérdéses. Anyai ösztönből próbáltam nyugtatni Tomit, de sikertelenül. Úgy tűnik, egy ilyen kis csodabogárnál ez külsősként nem fog menni. Anya, Apa csitította, miközben pár mondatban elmondták, mi is az, ami kizökkentette Tomit. A fény, a zaj, a magas hang. Így hát igyekeztem sutyorogva, minimális zajjal tevékenykedni. A telefont lenémítottam, lámpákat lekapcsoltuk, a porelszívós gépen az elszívómotort leállítottam, ezzel is csökkentve az ingereket. A torkomban dobogott a szívem: ugye fogja bírni? Ugye meg fogom tudni oldani? És itt nem a körömprobléma volt az elsődleges. Az ilyen tünet alapesetben csuklógyakorlat, de nem akartam felesleges stressz okozni ennek a kis emberkének. Gyerekekkel mindig óvatosabb vagyok, mindig tovább tart a kezelésük, igyekszem mindent bevetni, hogy gyorsabban, hatékonyabban végezzem a feladatomat. Gyerek-klienseimmel mindig megbeszéljük, mi is fog történni itt nálam, meg is mutatom az eszközeimet, kézbe veheti, megsimíthatja, sőt egy kis tamponáló anyagot is kaphat otthonra…. de ezek a rutinjaim egy autista csemeténél nem vethetőek be. Belső kis zárt világukban létezve többnyire hiábavalónak bizonyul az ilyen jófejségi próbálkozás.

A legtöbb, amit tehetünk értük egy lábápoló szalonban:

• többszemélyes szalon esetében válasszunk olyan idősávot, amikor egyedül fogadhatjuk speciális igényű kliensünket.
• kapcsolódjunk össze a szülőkkel: azt és úgy teszik, ahogyan a kicsinek a legjobb. Nekünk csak követni kell az útmutatásukat.
• némítsunk el minden zajforrást, amennyire csak lehet: telefon, csengő, zene.
• halkan, picit mélyebb hangon kommunikáljuk a szülővel, de csak ha szükséges
• válasszuk a halkabb csiszológépet. Ha az egy körmösgép, akkor azzal dolgozzunk.
• kerüljük a felesleges eszközcsattogást
• az ultrahangos tisztítót soha ne kapcsoljuk be a jelenlétükben. Erre a frekvenciára igazán érzékenyek lehetnek.

* Az autizmus az agy olyan veleszületett, genetikai okokra visszavezethető, észlelési- és információfeldolgozási zavara, mely már a korai gyermekkorban megnyilvánul. Jellemzője lehet a gyengült kommunikációs képesség, a csökkent társadalmi kapcsolat, sztereotip viselkedésformák, de fokozott figyelem, emlékezőképesség és intelligencia is társulhat hozzá. Felosztása alapján két fő csoportról beszélhetünk, így a súlyosabb, korai gyermekkorban diagnosztizált Kanner-szindrómáról (néma személyek) és a kevésbé súlyos, általában a 3. életév után diagnosztizált Asperger-szindrómáról (beszélő személyek). 
(forrás: bhc.hu)

* A tünetek 3-5 éves korban, tehát az óvodáskorban a legtípusosabbak, illetve legsúlyosabbak. Kisgyermekkorban a beszéd fejlődésének zavara (olykor visszafejlődés), magány szeretete, szűk körű érdeklődés, amely ebben a korban főleg a tárgyak fizikai jellegzetességeire vagy azonos aktivitásra irányul, a szimbolikus játék hiánya, sztereotip mozgásos tünetek (pl. kezek röpködő mozdulata, bizarr tartások, grimaszok, lábujjhegyen járás), illetve a szenzoros viselkedés furcsaságai (pl. szagolgatás, vizuális ingerek keresése) a jellemzőek.
(forrás: autista.hu)