Tyúkszem vagy szemölcs?!

Kezdjük csak az elején:

a kiváltó okot most nem részletezném, játsszuk inkább azt, hogy mit is látunk, ha ránézünk az adott bőrfelületre.

Tyúkszem:

A 8-10 féléből egy különleges, nem klasszikus fajtáját hoztam, a Clavus miliaris-t, amit Pseudotyúkszemnek (ál-tyúkszemnek) is neveznek, mert nincs például csapszerinti része. Nem nyomásérzékeny, nem fájdalmas, ez megkönnyíti a felismerését, a szemölcstől való megkülönböztetését.

Szemölcs:

a száraz kis karfiolrózsa-szerű képlet segíti a beazonosítást, de sajnos nem minden szemölcs ilyen jófej, hogy ennyire egyértelmű.

Metszetrajzukat nézve így néznek ki. Kiválóan láthatóak a különbségek:

Ha abban a helyzetben vagyunk, hogy biztonsággal meg tudjuk különböztetni őket, a megfelelő módon megkezdhetjük az ellátást.

A tyúkszem esetében szemző, medihalter, megfelelő fejméretű frézer segíti a munkánkat. A tehermentesítés elengedhetetlenül fontos, egy megfelelően formára vágott és felragasztott filclapocska mindig jól jön, egy jó talpbetét aranyat érhet.

A szemölcs esetében azonosképpen fontos a tehermentesítés és a talpbetét. De ami ilyenkor leginkább aranyat ér, az egy bőrgyógyász szakorvos. Szabadforgalmú szereket a gyógyszertárakban lehet vásárolni, melyeket a lakosság saját felelősségére használhat. De ezen túlmenően NINCS az a kezelési módszer, eljárás, készítmény, amely szemölcs kezeléseként lábápoló kompetencián belül alkalmazható lenne.

Speciális lábápolómester orvosi utasításra végezhet ecsetelést, de érszűkületes és cukorbetegeknél ő sem!

Az sajnos nem mentség, hogy nem lehet bejutni orvoshoz és hogy sokára adnak időpontot. Hiszen lábápolóként nem látunk neki sem nőgyógyászati vizsgálatnak, sem fogtömésnek, akármilyen hosszú is a várólista.

Bármennyire is biztosak vagyunk a dolgunkban, több, mint megfontolandó dolog a kompetenciánkon túli kezelések megkezdése. Sokan használtok ezüstnitrátot valamilyen formában és a szemölcs kiégetésére alkalmas készüléket, láttok el fekélyeket fel- vagy nem ismerve azokat. Vajon hányan számoltok az esetleges elfertőződés esélyével vagy a szövődményekkel? Mi van, ha megtörténik, és kliensetek orvoshoz fordul, akinek elmondja, hogy pedikűrösnél járt és azóta ilyen a bőre. Majd a sebész alaposan kikérdezi minden körülményről a – kliens helyett most már – beteget, és hivatalból kötelessége feljelenteni a pedikűröst.

Megfontolásra ajánlom:

• Valóban ez az egyetlen módja annak, hogy ismert és elismert szakember legyél a szakterületeden?
• Valóban ezzel a „szolgáltatással” akarsz kitűnni a kollégák közül?
• Valóban ezt kell tenned ahhoz, hogy megtartsd az ügyfélköröd?
• Valóban fel vagy készülve a következményekre?

Mert ha lábápolóként jogosulatlanul, szakmai végzettség hiányában végzel orvosi hatáskörbe tartozó kezelést, villámgyorsan magadra rántod a Btk. 187. §-át és az abban foglaltak szerint: Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az, hogy mások is csinálják vagy éppen oktatják, téged egyetlen pillanatra sem mentesít a felelősségre vonás alól, ha éppen nem volt szerencséd és kikaptál egy ellenőrzést vagy feljelentést.

Azt sem kellene elfelejtenünk, hogy egyéb gyógymódok javasolására sincs hatáskörünk, bármennyire is banálisnak tűnik. Sem a fokhagyma, sem a vérehulló fecskefű illetve illóolajok hada sem képezi a pedikűrös repertoárunk részét.

Tanácsos lenne rendezni a gondolatainkat és inkább a törvényben meghatározott kompetenciánkon belül továbbfejleszteni a tudásunkat. Mert azokon a területeken is vannak újdonságok, amelyekről legalább információszinten jó lenne tudni, de a gyakorlatban megtanulni és azzal elbűvölni klienseinket, hatékony segítséget nyújtani nekik, annak kellene Igazi Célnak lennie.