Gyakorló pedikűrösként gyakran nézegettem, morfondírozgattam, vajon hogyan lehet ezt a postairónra hasonlító (piros-kék színű vastagabb ceruza, amivel elsőseink írni tanulnak), szemcsés bármit normálisan használni a pedikűrös kezeléseink során, majd határozott mozdulattal nyúltam tesója, a csiszolósapka után, amelynek ugye teljesen lekerekített, sapkaszerű formája van. Persze hogy csak akkor kezdtem el dolgozni a kúpokkal, amikor figyelmetlenségem miatt kedvenc csiszolósapkáim mennyisége a fiókomban nullára csökkent.
Eleinte sóhajtoztam nagyokat munka közben, miszerint kizárt dolog, hogy ezeket épeszű szakember normálisan használni tudja, aztán egy csevegős-nevetős pedikűr kapcsán elszabadultak a gondolataim és a kreativitásom:
A talpacska, amit rendbe kellett szednem, minden pedikűrös álma. A sarokpárnán fellelhető bőrkeményedés vastag, sárga, több helyen, változó mélységekben és irányban berepedve. Az a „kopog a kövön” mértékű megvastagodás…
Laza mozdulatokkal kezdtem kb. satírozó mozdulatokat tenni a 10 mm-es durva csiszolókúppal és élvezettel néztük a folyamatosan tisztuló vékonyodó bőrfelületet. A nagy felismerést egy olyan sarokberepedés hozta, amire azt mondtam: olyan mély, hogy egy tulipánhagyma is elveszne benne. Érdekes módon nem váladékozott a hasadás, pedig több milliméteres mélységű volt és statisztikailag bőven kellett volna. Finom mozdulattal a talpra merőlegesen állítottam a kéziegységet és a hasadásban óvatosan végighúzva, „V”-alakban megnyitottam, kitágítottam a repedést. Lényegesen könnyebben tudtam dolgozni innentől ezen a területen. A kúp alakja által nem jön létre, pontosabban létrejön, de azonnal le is csiszoljuk a repedés szélét, azt a fehér, kiszáradt bőrmaradványt, amibe klienseink lelkesen kapaszkodnak bele és húzzák addig, amíg be nem tépik. A merőleges tartáshoz képest csak egy kicsit kell oldalra dönteni ehhez a kéziegységet és máris megoldottuk ezeknek az agresszív bőrmaradványoknak az eltávolítását. (csak apró megjegyzésként tenném hozzá, hogy klasszisokkal gyorsabban haladok így, mint az áztatás-puhítás + húszas szike módszerrel)
A Frézeres képzés anyagából tudjuk, hogy az ellátandó feladat mérete határozza meg a kiválasztandó fej méretét….. No, innentől nem volt megállás, a csiszolókúp nálam egyértelműen szintet ugrott a pedikűrös eszközök megítélésének sorrendjében, az eset óta minden méretét szívesen használom, különösen ezekhez a megnyitogatós feladatokhoz.
És hogy ezek után mi történt? A pici, 5 és 7 mm-es darabokat vastag, beteg köröm elvékonyítására, üreges felválásának megnyitására is elkezdtem alkalmazni. Hát öröm és boldogság volt!
Szeretettel gondolok vissza első élményeimre a csiszolósapikkal kapcsolatban, hiszen tizenévvel ezelőtt, nullkilométeres pedikűrösként az első beszerzéseim egyike volt a mostani lila és narancs színekhez képest akkor még csúnyácska, barna LUKAS-termék, ami inkább valami asztalosipari eszközként nézett ki, de bitang jó volt vele dolgozni.
A száraz pedikűr elterjedése által újra népszerűvé váltak, sőt, nem csak népszerűvé váltak, hanem hatalmas sikerük van. Tizenévvel ezelőtt azt hittem, megtaláltam a csodát, ami begyorsítja és biztonságosabbá teszi a munkavégzésemet. Ma pedig…. hála a folyamatos fejlesztéseknek, a gyártó szakmai tudásának, ma pedig minden kezelés előtt szinte rámosolygok a kiválasztott sapira, mert örülök, hogy vele dolgozhatok, hiszen gyártójuk is fejlődik, tervez, tapasztal, így még nagyobb csodákkal, továbbfejlesztett hőérzékeny fejekkel, tapadásmentes szemcsézettel dolgozhatok, ha a LUKAS sapikat választom.
