Hová lett a lavór a pedikűrösnél?

Az utóbbi pár évben nem csak jöttek új eszközök, felszerelések, hanem mentek is. Ha nem is teljesen, de sok lábápoló szalonban nyugdíjba került például a lavór, azaz az áztatásos technika. Új felszerelés, új gép vette át a helyét.

Ezt a témát járjuk most körbe.

Sok évtizeden keresztül a pedikűr egyet jelentett a fürdés vagy fürdőzés utáni elfoglaltsággal, így az elsősorban strandokon, fürdőkben volt elérhető szolgáltatásként. Ahogyan teltek, múltak az évek, változtak a körülmények, az eszközök, és mára már egy szalonban találjuk magunkat fehér munkaruhás lábápolókkal szemben, komoly felszereléssel, nagyítós lámpával, ultrahangos tisztítóval körbe véve. Az elmúlt évszázad eleje óta minden megváltozott, a kezelés módja, eszközei, de a víz, a lavór maradt. Az utóbbi 4-5 évben egyre több szakember választ más módot a problémás lábak szépítésére és a lábápoló szakmai képzések, továbbképzések is kiemelt figyelemmel kezelik azokat az egészségi állapotokat, melyek befolyásolhatják, meghatározhatják a pedikűr szolgáltatás menetét.

Körülbelül öt éve jelentős mértékben és folyamatosan növekszik azoknak a lábápolóknak a tábora, akik a vizes pedikűrgéppel vagy az áztatásos technikával szemben előnyben részesítik a száraz technikát, vagyis a porelszívós pedikűrgépet. A lábápolók egyrésze higiéniai okokból váltott vagy elsőgépesként csak haladni szeretne a korral, másik része pedig a szakmai előírások mentén gondolkodva. Hiszen az elmúlt hónapokban minden eddiginél erőteljesebb változás tapasztalható a szakmájukban: az un. esztétikai lábápolás, melyben a vizes kezelés az egészséges kliens lábán zajlik és az un. speciális lábápolás, ahol belszervi betegségek külső, lábon is megmutatkozó tüneteit kezelhetik, markánsan és egyértelműen kettéválik. Az utóbbi esetben, a speciális lábálásban (korábban: gyógypedikűr) a jogszabály a porelszívós pedikűrgép alkalmazását írja elő, így ennek a kitételnek meg kell felelniük.

Hatalmas váltás egy szakember életében ez a döntés. Pontosan ugyanúgy meg kell szoknia az új felszereléssel való munkavégzést, mint ahogyan azoknak a klienseknek, akik alkalomról alkalomra helyet foglalnak a kezelőszékében. Az első néhány kezelés, akik korábban „vizes kezelést” kaptak vagy adtak, minden résztvevőnek kicsit furcsa, de nézzük csak meg, milyen okok is vezettek oda, hogy életünk pedikűröse egy ekkora változtatásra szánta el magát.

A teljesség igénye nélkül:

Száraz technikával sokkal szebb és alaposabb munkát lehet végezni, mint vizessel. A körmök kezelésénél különösen jól látható a különbség. A legkisebb apró körömdarabkát is le lehet csiszolni, adott esetben lakkozásra előkészíteni, de a talp bőrén sem látszanak majd a szikés pedikűr nyomai, a bőrszálacskák.

Ha túlságosan vastag körömmel jelentkezünk be kezelésre, éppen időben tudja abbahagyni a köröm vékonyítását pedikűrösünk, hiszen tűpontosan érzékeli, mikor kell megállnia, mielőtt „túlszedné” a körmöt, ezáltal napokra, rosszabb esetben hetekre kellemetlenséget, fájdalmat okozna. Ugyanez vizes géppel például sokkal nehezebben észlelhető a folyamatos vízhűtés miatt. Természetesen itt tisztelet illeti azokat a gyakorlott kollégákat, akik több éve hódolnak vizes szenvedélyüknek és problémamentesen dolgoznak ezzel a módszerrel. De ne felejtsük el azt sem, hogy szakmakezdő kollégák és rossz napok is vannak, amikor tudjuk, hogy bármit teszünk, akármekkora szakmai gyakorlattal a hátunk mögött, Murphy ellenünk dolgozik.

Talpunk bőrén sokkal alaposabban, hatékonyabban dolgoznak azok az eszközök, melyek a bőrkeményedéseink eltávolításáért felelősek. Mindezt vágási sérülés lehetősége nélkül. Apró kis tyúkszemecskék pillanatok alatt felszámolhatóak a megfelelő fej segítségével és nem teszi őket láthatatlanná egy lavóros áztatás. Előfordulhat, hogy pont az áztatás, a víz puhít fel köröm- vagy bőrrészeket annyira, hogy egészségesnek tűnő környezetükbe olvadva azt látja a lábápoló, hogy nem maradt eltávolítandó részecske.
De ha ugyanezt megnézzük majd száradás után…

Több egészségi állapotban a vizes pedikűr vagy az áztatós előkészítés, esetleg a vegyi puhítás abszolút ellenjavallt. Ilyen például a cukorbetegség, a keringési zavar, a kiterjedt gombás fertőzés és még sorolhatnánk. Ezek az egészségügyi problémák mára már népbetegséggé váltak, a statisztikák grafikonjai meredeken emelkednek felfelé és az érintett lakosság különleges bánásmódot, kezelési protokollt kell kapjon egy pedikűr kapcsán. Pedikűrös körökben pedig előbb-utóbb mindig elhangzik a mondat:

Minden pedikűrösnek van cukorbeteg vendége, ha tud róla, ha nem.

Az érintettek gyakran nem figyelnek a tüneteikre, nem tartják fontosnak testük egy-egy jelzését vagy éppen nem járnak utána, mitől is olyan a bőrük, a körmük vagy a közérzetük.

Egy-egy lábápolás alatt többnyire van idő kicsit beszélgetni. A száraz technikát alkalmazó lábápoló készséggel mesél majd azokról a szakmai szempontokról, melyek mentén ő maga meghozta a döntést és megvásárolta a porelszívós pedikűrgépet.

Az áztatós vagy vizes pedikűr igazi, kellemes wellness-élmény, ha nincs egészségügyi problémánk.
Egy-egy fárasztó, stresszes nap után nincs jobb, mint kellemes illatfelhőben, lágy zenét hallgatva, kényelmes fotelban üldögélni, esetleg felhőtlenül csevegni kedvenc pedikűrösünkkel vagy éppen félálomban érzékelni, hogy valaki matat a háttérben, majd előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy a kiváló hőmérsékletű áztatóvízben megmozgatjuk a lábujjainkat, lábfejünket, szóval pancsikálunk kicsit. Egy igazi relaxélmény!

Egy jól képzett, haladó szellemiségű lábápoló azonban szakmai érvek mentén hozza meg azt a döntést, hogy az adott problémás lábat szárazon vagy vizesen kezeli.
Bízzunk a döntésében, hiszen a mi egészségünk és a mi jó közérzetünk érdekében tesz mindent.

Felelősen dönt, hogy biztonságban lehessünk. Ő is, mi is.

A cikket írta:

Gyebnár Ilona

mesterleveles pedikűrös
a Premiumwelt Kft. ügyvezetője