Ön önpedikűrös?
A lábápolás szinte egyidős a történelemmel. Napjainkban higiéniai és esztétikai igényesség kérdése, mennyire figyelünk fő teherviselő testrészünke, hogyan gondozzuk, ápoljuk.
Nem szakemberként azonban szükségünk van valamire, amivel elérhetjük a célunkat. Ez az esetek nagyrészében egy találomra kiválasztott „Hát, ez lehet, hogy jó lesz” típusú eszköz, és itt előkerülhetnek olyan szerszámok, amelyekre még mi magunk is némi kételkedéssel tekintünk, de önjelölt pedikűrösként akár komoly szakmai fegyverarzenál is lapulhat a fiókunkban. Fontos azonban tudni, hogy a drogériákban kapható eszközök vagy a dédi hagyatékából való hasonló műszaki cikk nem feltétlenül jó választás. Ezen túlmenően pedig akár olyan probléma is lehet bennünk vagy rajtunk, amit egy igazi, felkent (szakvizsgás és továbbképzett) lábápoló kell, hogy megoldjon.
A bennünk és rajtunk lévő probléma adott esetben olyan egészségügyi elváltozást jelent, ami miatt a pedikűrös is kiemelt odafigyeléssel, eszközválasztással lát neki a kezelésünknek. Szóval az un. esztétikai pedikűrön kívül óva inteném minden kedves embertársamat a zavaró körömsarok, a baleset vagy erős gombásodás-fellevegősödés otthoni ellátásától. Nem biztos, hogy jó vége lenne otthoni körülmények között és főleg szakmai képzettség nélkül belefogni, mert akkor aztán nem a pedikűrös, hanem a sebészet lehet a következő úticélunk. És bár a sebész orvosok is sok mindent láttak, nem biztos, hogy megússzuk letolás nélkül, így nem csak fizikailag, hanem lelkileg is fájdalmas lehet ez a randevú.
Ahogyan már többször is előkerült, nem szabad szégyelni a segítségkérést.
Szóval, vegyük a bátorságot, ballagjunk el kedvenc pedikűrösünkhöz, mutassuk meg neki, mi is keseríti meg az életünket. Azok a szakemberek, akik a lábunk szépsége és egészsége érdekében dolgoznak, azért nyitották vállalkozásukat, alakították ki a környezetüket a törvényi előírásoknak megfelelően, mégis barátságosan, azért járnak továbbképzésekre, hogy minél megalapozottabb tudással, kompetens módon vegyék kezükbe azokat a lábacskákat, amelyekkel néha kissé nehezen érünk oda hozzájuk.
Az elmúlt évtizedben rendkívül sokat fejlődött a lábápoló szakma, számtalan újdonság, találmány került a szakemberek látókörébe, ami aztán azt hozta magával, hogy megváltozhattak a kezelési protokollok, bizonyos anyagokat kell, másképp kell vagy egyáltalán nem szabad használni. Ezekkel az előírásokkal egy vállalkozó igyekszik naprakész lenni, bár mindent mindig ezer százalékosan tudni nem lehet, de törekedni kell rá. Ez fokozottan érvényes az egészségügyi jellegű tevékenységre.
Jóideje komolyan, sőt, még komolyabban kell venniük a lábápolóknak a munkájukkal kapcsolatos adminisztratív feladatokat. És itt most nem a könyvelési nyilvántartásra kell gondolni, hanem minden egyes lábápolás dokumentációjára. Ezért fordulhat elő, hogy egy szakmailag felkészült, alapos lábápoló fura keresztkérdéseket tesz fel nekünk, mielőtt egyáltalán a lábunkhoz érne. És csak kérdez és jegyzetel, kérdez és jegyzetel. Bárhogyan is tűnik, ilyenkor nem az időt húzza kollégánk, hanem a korrekt és szövődménymentes ellátás érdekében rögzít olyan adatokat, melyek alapján kiválaszthatja a megfelelő módszert, anyagot és eszközt, amivel elvégzi a feladatát. A mai modern eszközök, kedvenc pedikűrösünk felkészültsége, az általa kialakított igényes környezet mind, mind hozzájárul ahhoz, hogy nyugalomban és teljes biztonságban töltsük el azt az egy-másfél órát, kb. havonta egyszer. Engedjük el hát a lábápolásban az önellátást és bátran keressük meg, keressük fel életünk pedikűrösét. Kollégáink arra tették fel az életüket, hogy segítsenek. Segítsenek, ha szúr, nyom, benőtt vagy csúnya és túl vastag az a köröm.
Azért képezik magukat és alakítják ki munkakörnyezetüket kellemessé, hogy egy-egy összetettebb lábápoló kezelés mégis kellemes élmény maradhasson.
Tegyük félre hát azokat a furcsa kis eszközeinket és bízzuk lábunk egészségét, járásunk fájdalommentességét egy hozzáértő pedikűrösre.
A cikket írta:
Gyebnár Ilona
mesterleveles pedikűrös
a Premiumwelt Kft. ügyvezetője